A zenede palota története

Kategória:
Nagyvilág, Érdekességek

Cikk írója:
Szabo János


A zenede palota története


Debrecen város zenei életének, dinamikus fejlődését mutatják az 1800-as évek elején

azok a szerveződések,  amelyek a muzsika kedvelőit egy táborba kívánta összefogni;

így Casino Egyesület, Musika Egyesület tervezete, amely Hangász Egyletként létre is

jött, s amely további működésének a szabadságharc vetett véget, ám kis vagyonkáját  - 

140 Ft 65kr -   takarékpénztárba helyezve, megalapozta egy zeneművészeti társulat

anyagi forrását. A zeneművészeti társulatként pedig a Debreczeni Zenede hivatott életre.

Az éneklő és zenélő Debrecen, hamarosan új meg új kezdeményezésekkel alakította

zenei életét.

 

Debrecen város polgárainak áldozatkészsége, anyagi alátámasztást adott ezeknek

a kezdeményezéseknek. Farkas Ferenc vaskereskedő, aki a Péterfia utcai színház

létrehozását is szorgalmazta élen járt ezen áldozathozatalban, mind anyagilag, mind

tevőlegesen. A Zenedei Egylet az ő irányításával kezdte meg tevékenységét. 


A Zenedei Egylet, a zenei nevelés, szervezeti és művészi szempontból egyaránt

jelentős intézményesítése érdekében, 1861-ben megalapította a Zenedét, 1894-ben

palotát épített annak. 1861-ben már teljes művészi és pedagógiai felkészültséggel

nyílhatott meg a Városi Zenede. Hajléka lett a muzsikának, az énekes és hangszeres

zenének, nevelője és irányítója a debreceni zenekultúrának. Működésének első évében

270 növendéke volt, fennállásának 75. évfordulóját ünnepelve, pedig már 900.

Működésének kezdeti időszaka az, amikor verbunkos zene meghódította a nagy

hangszeres formákat, hogy majd egy kései romantika pátoszának zenei korszakán át,

eljusson az új magyar zenéig a népi dallamvilág anyagából és szellemi tartalmából

kisugárzó magyar zenei nyelv megismeréséig.

 

A „Hajlék”

 

A Zenede kormányzóbizottsága, 1861-ben, kérte a várostól az akkori Czegléd utcai

Komáromi féle- üresen álló házat, ám a város nem engedte ezt, meleg hangú levél

kíséretében 500 Ft támogatást juttatott alapítvány gyanánt az Egylet részére.

A Debreczeni Zenede 1862. november 3-án kezdte meg működését, Dégenfeld

Imre gróf palotájának bérletben, rendelkezésére bocsátott 6 termében Degenfeld

halála után 1890-ben azonban új otthon után kellett nézzen az intézmény.

Ez év tavaszán a Zenede beköltözött a kevéssé alkalmas és szűkös lehetőségeket

biztosító Czegléd (Kossuth u.) – Batthyány utca sarkán található épületbe. Közben

állandóan vizsgálódott az új otthon megteremtése érdekében.

 

A drága belvárosi telkek, a kevés rendelkezésre álló pénz, a helyigény, ami

megnehezítette a választást. Szóba jött a később, Kereskedelmi Akadémia által

elfoglalt telek, a városi tűzoltólaktanya használaton kívüli telke, de legtöbb esély a

Csapó u. 20 sz. Vár u. 1. sz telek megvételére volt. Az itt található Kainrath féle telek,

a Zenede akkori igazgatója – Simonffy Emil figyelmét erőteljesen felkeltette. Sikerült

is jutányosan a saroktelekhez jutnia.

 

A Zenedei Egylet elnöke, igazgatója és jegyzője saját felelősségére és kockázatára

vette meg a telket. A Csapó és Vár utca szegletét képező telket 11 kat. hold földet

21 739 Ft-ért, amit az 1891 okt.7-i választmányi ülésen - rendkívüli közgyűlésen majd,

megszavaztak. A föld értékesítése után, a telek és az épület 86 387 Ft-ba került, ennek

értéke, az 1912-évben, már 260 000 korona lett. A város ehhez 20 0000 Ft segélyt

nyújtott, az István-gőzmalom is bőkezűen adományozott, és sok debreceni polgár

adománya is befolyt, kiknek nevét nem őrzi márvány. Szotyori Nagy Károly, Chon Adolf

a Zenede tanárai, több évig lemondtak a fizetésükről, sőt Sz. Nagy még 1000 koronát is

adományozott a Zenede rendelkezésére.  Ezen az ülésen, elhangzott az építési program,

amelyben elhatározták, hogy az egyemeletes épület alsó szintjét, boltok számára adják

ki jövedelem szerzés céljából a Zenede fenntartására. Megegyeztek arról is, hogy

hangszigetelésre, s egyáltalán a zenei céloknak való megfeleltetésre nagy  gond

fordíttasson. Legyen felügyelői lakás, igazgatói hivatali szoba, szertár, valamint

hangversenyterem, ez utóbbi elgondolás, kisebb vitára is okot adott.

 

Az épülettervek, vázlatok költségirányzatok készítésére pályázatot írt ki a

választmányi ülés. A pályáztatás kétfordulós volt. A pályázatra 5 terv érkezett:

Gerster és Rössler, Tóth István, Tóth Béla, Bernovits Gusztáv, és Tóth Elek (Tempus),

A tervek elbírálását Simonffy Emil igazgató, Márton Imre jegyző, Kövy Lajos számvizsgáló,

Zádor Lajos majd Komlóssy Dezső választmányi tag, Balogh Mihály városi főmérnök végezte.

A tervek kivitelezése nagy tőkét igényelt, s mint a legköltségesebb – Tóth Elek terve-

elvétetett. A tervekkel kapcsolatban a bíráló bizottság hibaként rótta fel; a jövedelmezőség,

a tanhelyiségek célirányos beosztásának hiányosságait, az építési program figyelmen kívül

hagyása – amely arról szólt, hogy a terv a telek egészére készüljön el, a kivitelezés pedig a

2/3-ra történjen. A telken meglévő régi épületet így még egy ideig hasznosítani is tudják a

bérbeadása révén, amely 300 forintot jövedelmezett a Zenedének. Valamint kitétel volt,

hogy az előirányzott építési költséget a 60 ezer forintot, nem lehet túl lépni.

 

Petz Vilmos budapesti építésznek (műegyetemi tanár) felküldték az anyagot a bírálathoz,

vélemény nyilvánítását kérték. Az ő észrevételei is hozzájárultak a hangversenyterem

öblösségéhez és folyosók tágasságához. Végül, Tóth István terve fogadtatott el, és az

1893. március 19-i rendkívüli közgyűlés, beleegyezését adta az építkezés megkezdéséhez.

Tóth István fővállalkozója is volt a kivitelezésnek. Tóth István a Dégenfeld illetve Tisza palota

átépítési munkáinak is tervezője volt. Segítségnyújtásért folyamodtak a városhoz. Debrecen

város közgyűlése megszavazta az építkezéshez nyújtandó támogatást, és 20 ezer forintot adott.

Ezzel egy időben eltörölte az évi rendszeres segélyt, amelyben addig részesítette az intézményt

pár éven keresztül. Az építkezéshez segítséget nyújtott: Debreczeni Első Takarékpénztár, az

István gőzmalom Társulat. 1000-1000 forintot szavaztak meg.

 

A 1893 tavaszán kezdetét vette a munka. Építőbizottságot hoztak létre, melynek élén a

technikai felügyeletet Domokos Kálmán a gazdasági tanintézet igazgatója majd, Kúthy

Béla m. kir. államvasúti mérnök, látta el. Az átköltözés 1894 áprilisában megtörtént.

A hangversenyterem csak a tél folyamán lett kész.1895. március. 17 - re, maradt, az

ünnepélyes megnyitás.

 

Megépülésekor a Zenede palota egyemeletes saroképület, magas-tetős kialakítás

olasz reneszánsz, neoreneszánsz stílusban tartva. A Vár utcáról egy teljesen a

Zenede számára elkülönített vestibule, vezet az épületbe. Belépéskor, a bejáratnál

láthatjuk a két fekete márványtáblát, amely megörökíti a Zenede, illetve az épület

keletkezésének történetei adatait.

 

A bejárati csarnokba belépve a házmesterlakás előtt elhaladva, a lépcsőházba

juthatunk. Lépcsői, karsti márványból készültek, mozaikozott, illetve öntött kőpadlós

folyosóra vezetnek, melyek, cc. 3 m szélességűek.  A falak műmárvány lapokkal

díszítve (stucco lustro). A hangversenyterem, jobbra az első emeleten foglal helyet,

mellette az énekterem, majd az igazgatói szoba a szertárral, - volt kialakítva.

 

Az épület utcai szegletében, a zongoraterem, mellette a Csapó utcára tekintő

hegedűterem található. Legvégül a felügyelőnő lakása helyezkedett el az első

emeleten. A tantermeket, porcelán illetve Friedland- kályhával fűtötték, a termek

belmagassága 4 méter, légszeszvilágítással és amerikai parkett padlóval, szelelővel,

voltak ellátva. A folyosók, a tantermek falain díszes keretekben, zeneszerzők képei

sorakoztak, az igazgatói irodában, több értékes festmény volt elhelyezve. Az iroda

és folyosó világítását szolgáló lámpatestek igazi remekművek voltak, díszére az épületnek.

 

A hangversenyterem 14 méter hosszú, 9 méter széles, és 8 méter magas. Három,

hatalmas ablakon kapja a világosságot, melyekkel szemben a kagylószerűen

bemélyesztett kiképzéssel színpad áll, - közepén tapétaajtóval, amely az öltözőbe vezet,

előadáskor a közreműködők gyülekezőhelyéül is szolgál. Maga a színpad több zongora,

valamint 30-35 személy elhelyezkedésére, alkalmas. Falain körben erkély is volt található,

az énekkar elhelyezésére. Ezen színpadi ”fülke” hasonlatos, az Sydenhamban található

kristálypalota zenetereméhez (Alberthall). Akusztika szempontjából, a színpad kiváló

megoldásnak bizonyult, - ma is ez adja a hangversenyterem igen nagy értékét.

A terem 250 szék befogadására lett tervezve, szelelőkkel, Meidingerrel, két 18-18

légszeszlángú csillárral lett ellátva.

 

Ami a terem díszítését, építészeti művészeti, kivitelezését illeti; általánosan nagyon

sikerültnek találtatott, már az akkori vélemények szerint is. A terem falát, sárga

stucco-lustro lisenák mezőkre osztják, melyeknek felső harmada, zöld márványozáson:

Beethoven, Chopin, Haydn, Mozart, Bach, Verdi, Wagner, Volkmann, Liszt, Goldmark,

és Erkel neve vannak aranybetűvel bevésve. A falakat Torockay Oszvald festményei

díszítették. Toroczkai több munkája megtalálható a Déri múzeumban. Hollósy Simon

tanítványa volt. Sokáig Debrecenben élt, festő iskolát nyitott.

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

ApróVilága Magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

 

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »